A COLUMBIA KATASZTRÓFÁJA III. RÉSZ DUNAFERR Hetilap 2005/7. szám Az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) első űrrepülőgépe a Columbia volt, amely asztronautákkal a fedélzetén 1981-ben emelkedett először az űrbe, és a 2003. február elsején bekövetkezett katasztrófája mára a második legsúlyosabb amerikai űrrepülőgép-szerencsétlenség. A katasztrófa okait kivizsgáló 13 tagú független bizottság (Columbia Accident Investigation Board) jelentésében élesen rámutatott a NASA súlyos szervezeti és működési hiányosságaira. Közülük is kiemelte azt a kommunikációs zűrzavart, ami megakadályozta azoknak a fontos üzeneteknek a továbbítását, amelyek már előzetesen jelezték a rendkívüli kockázat veszélyét. Érthetetlen módon eltűntek azok a fontos e-mail üzenetek - a menedzserek, a mérnökök, a NASA és a védelmi minisztérium között -, amelyek a start után és a Föld légkörébe való visszatérés idején figyelmeztettek volna a katasztrófa lehetőségére. Mindezek ismeretében az Atlantis űrrepülőgéppel megkísérelhették volna az űrhajósok - kockázatos - kimentését. A bizottság 29 ajánlással állást foglalt az űrrepülőgép-program folytatása mellett, amennyiben a határozat fő pontjait a NASA haladéktalanul végrehajtja. A hivatal tegyen lépéseket a tartalék üzemanyagtartály szigetelésének rögzítésére, ugyanakkor a felszállás, illetve az űrprogram idejére helyezzen el kamerákat a földön és az űrrepülő egyes részein. A külső hibák ellenőrzésére kövessék a Pentagon katonai műholdjai az űrrepülőgépeket, és ha a hővédő-pajzs esetleges meghibásodását észlelik, a javítás érdekében valaki léphessen ki a gép személyzetéből az űrbe. Javasolták, hogy a hivatalt mind a kongresszus, mind a Fehér Ház "elszámoltathassa". A bizottság 248 oldalas jelentésének ismeretében a NASA igazgatója elismerte a hivatal felelősségét, és ígéretet tett az ajánlások megvalósítására. Az űrprogram folytatására - a megmaradt három űrrepülőgéppel - legkorábban ez év tavaszán kerülhet sor, azzal a fő feladattal, hogy tovább építik a Nemzetközi Űrállomást (ISS). Romhányi Attila