A COLUMBIA KATASZTRÓFÁJA II. RÉSZ DUNAFERR Hetilap 2005/5. szám CSILLAGÁSZSAROK DUNAFERR 2005/06. számú hetilap 2005. 02. 11-18-ig A hét űrhajóssal a fedélzetén, 2003. február elsején felrobbant Columbia űrrepülőgép katasztrófáját követő megdöbbenés és gyász mellett azonnal felhívást tettek közzé, hogy senki se nyúljon az esetleg mérgező roncsokhoz. Ugyanakkor megalakultak a törmelékeket felkutató szakértői csoportok, és az űrrepülő megtalált részeit a Kennedy Űrközpont hatalmas hangárjába szállították. A kb. 14 ezer roncsdarabot - két műszakban - 300 mérnök azonosította, majd azokat az űrrepülő alapterületének megfelelő pontjaira állította. Harold Gehman nyugalmazott tengernagy vezetésével megalakult a katasztrófa körülményeit kivizsgáló 13 tagú független bizottság, (Columbia Accident Investigation Board) és 2004 őszére Washingtonban nyilvánosságra hozta a katasztrófa okait ismertető kemény bírálatát: A szerencsétlenség fő okaként megállapította, hogy a start 81. másodpercében szakértők is látták, amint a külső üzemanyagtartály szigetelésének egy levált darabja nekiütközött a Columbia bal oldali szárnyának. Mint kiderült, a szigetelődarab lyukat ütött a szárny hővédő-pajzsán, és leszálláskor a nyíláson keresztül beáramló forró gáz szétégette a szárny vázát. A jelentésben súlyosan elmarasztalta az amerikai űrkutatási hivatalt, (NASA) mert ha a felszállást követően felismerték volna a fent leírt végzetes hibát, akkor a kilövőálláson várakozó Atlantis űrrepülőgéppel megkísérelhették volna a személyzet űrben történő átmentését. Mindezt a vizsgálati jelentés durva hibának minősítette, és a hivatalt élesen elmarasztalta a biztonsági rendszer alapvető hiányosságaiért, majd felszólította a biztonsági készültség alapvető megerősítésére. A bizottság csaknem 200 személyt kérdezett meg, és legalább 120 szakértői jelentést vizsgált át, a közel 30 ezer dokumentum áttanulmányozása mellett, amelyek részleteiről előzetesen értesítették az űrhajósok családtagjait. A hét hónapig tartó (3 millió dolláros) vizsgálat rávilágított a NASA súlyos szervezeti és működési hiányosságaira, egyebek között arra a - következő részben olvasható - kommunikációs zűrzavarra, amely megakadályozta a rendkívül fontos információk továbbítását. Romhányi Attila