A SÉTÁLÓ HOLD DUNAFERR hetilap 2004/16. Szám A távoli égitestekhez képest közeli, ezért az égen gyorsan „sétáló” Hold (átlagos földtávolsága: 384 700 km) gyakori főszereplője a csillagokkal, bolygókkal bekövetkező látszólagos jelenségeknek és fogyatkozásoknak. A várhatóan derült április végi estéken vessünk néhány pillantást égi kísérőnkre, a Holdra, és keleti irányú keringése közben kövessük 4 napon át, mialatt folyamatosan változik a Nap által megvilágított felszíne. E hó közepén a hajnali égről lassan elfogy a "C" alakú holdsarló, majd a sötét holdkorong 19-én a Nap közelébe kerül és elveszik annak fényében. Ezzel bekövetkezik az újhold fázisa, amit a régiek a Hold megifjodásának–megújulásának neveztek. Másnap, 20-án este a lehelet vékony holdsarló ugyan egy jó órával a Nap után nyugszik, ennek ellenére a központi csillagunkból áradó fényözön miatt még láthatatlan marad. A következő nap estéjén, 21-én a nyugati látóhatár felett megkereshető a vékony kétnapos holdsarló, amely felett magasan ragyog -4,5 magnitúdós (fényrend) Vénusz bolygó. 22-én 20 óra 30-kor a Vénusz bolygó alatt viszont látjuk a közel 3 naposra nőtt holdsarlót. A sarló görbületét követve észrevehetjük a holdkorong sötét területének hamuszürke fényét, azaz a Föld felszínéről és felhőzetéről visszaverődő napfényt. Három egymáshoz közeli égitest látványát csodálhatjuk 23-án este 21 órakor, amikor a 4 napos Hold már a Vénusztól 3 fokkal keletre (balra) és tőle magasabban látható. Ha ekkor a jobbra dőlt holdsarlótól kelet felé tekintünk mintegy három holdátmérővel, rátalálunk a halványodó, +1,56 magnitúdós Mars bolygóra. Romhányi Attila