CSILLAGÁSZAT BINOKULÁRRAL DUNAFERR Hetilap 2004/29. szám Számos család vidéki kertjében tölti a nyári hétvégéket és egy-egy szép holdtalan csillagos estén, néhányan arra gondolnak, hogy de jó lenne most egy távcső! A gondolatot esetenként tett követi és elővesznek valami régi színházi látcsövet, vagy vásárolnak valamilyen olcsóbb távcsőtípust, amivel az égen látottak hamarosan csalódást keltenek. Ahhoz, hogy a kezünkben tartott műszeren keresztül élvezhessük az égi csodák látványát, kerüljük az apró színházi látcsövek használatát, mert azok nem alkalmasak erre a célra, annak ellenére, hogy lencserendszerük Galilei típusú. Galileo Galilei, a középkor neves csillagásza, 1610-ben hasonló elvű egycsövű csillagászati látcsövet fordított az égitestek felé és felfedezéseivel megingott, az addig uralkodó földközéppontú (geocentrikus) világnézet., Egyenes állású képet adó műszere, már inkább távcsőnek nevezhető, amelynek első lencséje a tárgylencse, vagy objektív pozitív-nagyító hatású, míg a szem előtti okulár lencséje negatív-szóró hatású volt. Távcsövét jóval hosszabbra, és nagyobb nagyításúra készítette, mint hasonló elvű dupla csövű színházi látcsövek, ezért műszerének nézőtere jelentősen beszűkült. E távcsőtípus jellegzetes hibája miatt, a ma használatos színházi látcsöveket rövidre, és csak 2-3 szoros nagyításúra készítik. A csillagok közötti sétára legalkalmasabb egy nagylátómezejű kétcsövű távcső, más néven binokulár. A binokulár lencserendszere Galilei kortársának, Johannes Keplernek, a bolygótörvények atyjának nevéhez fűződik. A Kepler-féle távcsövekben az objektív és az okulár pozitív-gyűjtőhatású, éppen ezért fordított képet ad. A lencsés csillagászati távcsöveknél (refraktor) ez nem probléma, hiszen fontos, hogy kevesebb optikai elem kerüljön a fény útjába. A binokulárok azonban földi célra készültek, ezért az objektív és az okulár közé képfordító prizmarendszert szereltek. Kezdőknek, de haladóknak is kiváló észlelési eszköz egy jó binokulár, amit lehetőleg szakboltban vegyünk és ne 2-3000 forintért a vásárban, mert ezek többsége optikailag hibás. Az objektív 35-40, de inkább 50 milliméter átmérőjű legyen. Legfontosabb felirataik a nagyítás, szer az objektív átmérője milliméterben. Például megfelelő a 7 x 35-ös; a 7 x 50-es, a 10 x 50-es, de ez utóbbit erős nagyítása miatt már nehéz rezgésmentesen tartani. Jó észlelést! Romhányi Attila