A TIZEDIK BOLYGÓ


DUNAFERR Hetilap 2004/20. szám

Az emberek többségét meglepetésként érte a NASA híre, 2003. november 14-én, hogy a Palomar hegyi 1,2 méter átmérőjű teleszkóppal felfedezték a Naprendszer tizedik bolygólyát. Hamarosan a világ többi obszervatóriumának műszere is a nyomába eredt és felé fordult az infravörös tartományban működő, Spitzer elnevezésű űrtávcső. Az új égitestet felfedezésekor 13 milliárd kilométerre járt a Naptól és ilyen távolságból központi égitestünk a csillagokhoz hasonlóan csak pontszerűnek látszana, míg fénye túlragyogná őket. Az igencsak aprócska Sedna nevet kapott bolygó 1700 kilométer átmérőjű, ami kisebb kilencedik bolygónk, a Plútó átmérőjénél. A hihetetlen távolságban talált tizedik bolygó keringési ideje 10.500 év és olyan elnyúlt ellipszispályán kering, hogy 900-szor távolabbra kerülhet a Naptól, mint a Föld, pontosabban kb. 135 milliárd kilométerre. További kutatások folynak az űrtávcsővel, ugyanakkor több földi óriásteleszkóppal és a kapott eredmények alapján arra következtetésre jutottak, hogy a Sedna, az Oort-felhő első tagjának a képviselője lehet, amelyet valamilyen nagyobb égitest gravitációs tere, vagy egy másikkal történt ütközés kényszerített ilyen elnyúlt ellipszispályán való keringésre. Az Oort-felhő a Naprendszer keletkezésekor létrejött, azt gömbhéjszerűen körülölelő alakzat, amelynek anyaga a nagybolygók gravitációs hatására kipenderített több millió bolygócsírából keletkezett. A Plútón túli fagyott világban keringő bolygócsírák között lehetnek nagyobb méretű objektumok is, de többségük a rájuk fagyott gázokkal az üstökösök magjait képezik. A kutatók szerint, valószínűtlennek tűnik, hogy a Sedna valamilyen élet hordozója lehet.



Romhányi Attila