A
borongós áprilisi estéken többnyire
lemaradunk a csillagos égbolt
látványáról,
ám várhatóan akad néhány derült
éjszaka, amikor érdemes megfigyelni az égbolt
vándorait. Ahogy Napunk lenyugszik és beáll a
szürkület kezdete, máris feltűnik
a nyugati égbolton magasan járó Vénusz
bolygó, az Esthajnalcsillag. Ez a
feltűnően ragyogó égitest jelenleg csaknem két
órával nyugszik központi
csillagunk után, amelynek értéke a hó
végére két és fél
órára nő. A bolygó
egyre közelebb kerül hozzánk, mialatt
megvilágított felülete – fázisa –
0,95-ről
0,89-re csökken. Ezzel szemben mérete 10.5
ívmásodpercről (’’) 11.2-re nő (egy
fok, 3600 ívmásodperc), ezért fénye is mind
erősebb lesz. Amennyiben derült a
nyugati ég alja, akkor a látóhatár
közelében megpillanthatjuk a Merkúr bolygót,
amelynek a sűrű légkörön áttörő
fényét vörösesnek látjuk. A
bolygó mind
közelebb kerül a Naphoz, ezért 20-a után
már egyre nehezebb a megpillantása, de
május közepén újra viszontláthatjuk a
hajnali égen. Vörös bolygónk, a Mars
lassan távolodik, de halványodó korongja az
éjszaka túlnyomó részében
megfigyelhető a Rák csillagképben.
Bolygóóriásunk, a Jupiter a Vízöntő
csillagai között rója útját, és
egy órával kel a Nap előtt. Másik
óriásbolygónk,
a Szaturnusz a hajnali órákig felkereshető a Szűz
csillagkép területén.
Vénusz, Merkúr, (2010.04.06. Adony. Rosenberg Róbert)
Jóval
a tavaszi
napforduló után járunk, amikor a napnyugták
után hamarabb áll be az esti
szürkület, mint máskor. Ennek magyarázata abban
rejlik, hogy ilyenkor a
látóhatárhoz képest meredekebb szögben
áll Földünk keringési síkja, az
Ekliptika,
ezért Napunk előbb süllyed a horizont alatti mélyebb
régiókba, és gyorsan beáll
az éj. Holdfénymentes vidéki égbolt alatt
május közepéig esélyünk lehet felfedezni
az álalkonyt, ismertebb nevén az állatövi
fényt. Ez a derengő égi csoda a szürkületet
követő órában nyugat felől emelkedik, és
ezüstösen egyre szélesedik az állatövi
csillagképek felé. Mindez abból ered, hogy
nagyjából az Állatöv mentén haladnak
a bolygók, a Hold és természetesen a Nap, amely
régió egybeesik a Naprendszer
fősíkjával és itt rengeteg a kisbolygók
ütközéséből (porladásából)
és az
üstökösökből származó finom por. A
nagymennyiségű por szétszórja és visszaveri
a napfényt, ami főként nyugaton, a napnyugta utáni
órákban látható. A
fényszennyezett városi és ipari területeken
aligha reménykedhetünk látványában,
ezért láthatásáért érdemes
vidékre utazni.
|