BOLYGÓK AZ ÁPRILISI ÉGEN


DUNAFERR Hetilap 2010/17. szám

A borongós áprilisi estéken többnyire lemaradunk a csillagos égbolt látványáról, ám várhatóan akad néhány derült éjszaka, amikor érdemes megfigyelni az égbolt vándorait. Ahogy Napunk lenyugszik és beáll a szürkület kezdete, máris feltűnik a nyugati égbolton magasan járó Vénusz bolygó, az Esthajnalcsillag. Ez a feltűnően ragyogó égitest jelenleg csaknem két órával nyugszik központi csillagunk után, amelynek értéke a hó végére két és fél órára nő. A bolygó egyre közelebb kerül hozzánk, mialatt megvilágított felülete – fázisa – 0,95-ről 0,89-re csökken. Ezzel szemben mérete 10.5 ívmásodpercről (’’) 11.2-re nő (egy fok, 3600 ívmásodperc), ezért fénye is mind erősebb lesz. Amennyiben derült a nyugati ég alja, akkor a látóhatár közelében megpillanthatjuk a Merkúr bolygót, amelynek a sűrű légkörön áttörő fényét vörösesnek látjuk. A bolygó mind közelebb kerül a Naphoz, ezért 20-a után már egyre nehezebb a megpillantása, de május közepén újra viszontláthatjuk a hajnali égen. Vörös bolygónk, a Mars lassan távolodik, de halványodó korongja az éjszaka túlnyomó részében megfigyelhető a Rák csillagképben. Bolygóóriásunk, a Jupiter a Vízöntő csillagai között rója útját, és egy órával kel a Nap előtt. Másik óriásbolygónk, a Szaturnusz a hajnali órákig felkereshető a Szűz csillagkép területén.  

Bolygók az áprilisi égen

Vénusz, Merkúr, (2010.04.06. Adony. Rosenberg Róbert)

Jóval a tavaszi napforduló után járunk, amikor a napnyugták után hamarabb áll be az esti szürkület, mint máskor. Ennek magyarázata abban rejlik, hogy ilyenkor a látóhatárhoz képest meredekebb szögben áll Földünk keringési síkja, az Ekliptika, ezért Napunk előbb süllyed a horizont alatti mélyebb régiókba, és gyorsan beáll az éj. Holdfénymentes vidéki égbolt alatt május közepéig esélyünk lehet felfedezni az álalkonyt, ismertebb nevén az állatövi fényt. Ez a derengő égi csoda a szürkületet követő órában nyugat felől emelkedik, és ezüstösen egyre szélesedik az állatövi csillagképek felé. Mindez abból ered, hogy nagyjából az Állatöv mentén haladnak a bolygók, a Hold és természetesen a Nap, amely régió egybeesik a Naprendszer fősíkjával és itt rengeteg a kisbolygók ütközéséből (porladásából) és az üstökösökből származó finom por. A nagymennyiségű por szétszórja és visszaveri a napfényt, ami főként nyugaton, a napnyugta utáni órákban látható. A fényszennyezett városi és ipari területeken aligha reménykedhetünk látványában, ezért láthatásáért érdemes vidékre utazni.



Romhányi Attila