GRÁNÁTCSILLAG


DUNAFERR Hetilap 2008/38. szám

Közös csillagot általában a szerelmesek választanak, ám mivel elmondhatom, hogy átvitt értelemben az égbolt szerelmese vagyok, ezért vagy egy tucat ragyogó csillaggal "bigámiában" élek és közülük is kiemelkedik az északi égbolt Cepheus csillagképében fellelhető legvörösebb égitest. A görög mondabeli Cepheus király égre vetülő csillagalakzatára könnyen rátalálunk, ha, a jól ismert Göncölszekértől kiindulva áthaladunk a sarkcsillagon (Polaris) és ott egy olyan fejtetőn álló csillagábrát azonosítunk, ami kissé hasonlít a gyermekrajzokról ismert házakra. Cepheus király lábainál található a görög betűvel jelölt mü Cephei, - a csillagkép latin birtokos esete: genetivus - amely csillag a mi szélességünkön sohasem merül a horizont alá, és a hozzá hasonló társaival együtt a cirkumpoláris csillagok táborába tartozik. Adatai: felszíni hőmérséklete 3500 Kelvin fok, ugyanakkor 70-szer nagyobb a Napnál és a lüktető, pulzáló, félszabályos változó csillagok közé tartozik. A pulzálás a 3,6 és 5,1 magnitúdó között ingadozó fényéből ered és a sok hasonló csillag is a mü Cephei csillagok osztályába tartozik. Ezt a különös, vörös fényű csillagot Sir William Herschel (1738-1822) a gránátalmához hasonlította, és a Gránátcsillag névvel illette, ugyanakkor a közelmúltban az is kiderült róla, hogy ez a név egyre találóbbnak bizonyul.
Tejútrendszerünk egyik legnagyobb szuperóriás csillagáról, brit és japán kutatók először örökítették meg - a Hawaii-szigeteken található 8,2 m-es Subaru teleszkóp infravörös kamerájával - a csillagkörül 6 ívmásodperc (a fok 3600-d része) kiterjedésű porfelhőt. A felvételeken látható, gázzal és porral keveredett felhőt a csillagtól távolabbra körszimmetrikusnak, míg a belső területeken elliptikus formájúnak látták. Kiderült, hogy a Gránátcsillag a nagytömegű óriáscsillagok fejlődésének végső fázisát éli, ami csillagászati értelemben viszonylag rövid ideig tart, ugyanis a fokozódó anyagkidobások előbb-utóbb a csillag összeomlásához vezetnek. Földi időszámítás szerint a kollapszusig (összeomlás) még eltelik néhány tíz-százezer év, mialatt a csillag megszámlálhatatlan naptömegű anyagmennyiséget dob környezetébe. Abban mindenestre biztosak lehetünk, hogy sokáig gyönyörködhetünk ebben a "kis" vörös csillagban, amelynek robbanása sem a mi, de még az ükunokáink gyermekeinek életét sem fogja fenyegetni.

Romhányi Attila