Ismét egy újesztendő első napjait, heteit éljük, mialatt lassan visszazökkenünk a megszokott hétköznapokba. Az ünnepek alatt sokan sétáltunk a csikorgó hóban, mialatt általában megfeledkeztünk arról a biztató tényről, hogy karácsonytól már egyre későbbre tolódtak a napnyugták időpontjai és ez már a nappalok hosszának növekedését jelentette. Igaz, hogy a napkelték ekkor még egy helyben jártak, ám ahogy január 4-én Földünk napközelbe került (perihélium), a stagnáló napkelték időpontjai is lassan korábbra kerültek, és ez a tendencia csak a nyári napforduló közeledtével kezd majd lassulni. Jelenleg kereken 147 millió km-re járunk a Naptól, pontosabban 5 millió km-el közelebb, mint amikor júniusban a nap távolba érkezünk (affélium). Ennek ellenére minimális az a többlet energiamennyiség, ami ilyenkor bolygónk felszínére érkezik. A januári napközelségnek köszönhető, hogy Földünk most gyorsabban halad a nap körüli pályán, ezért a csillagászati tél néhány nappal rövidebb, mint a csillagászati nyár. Valójában nem ez határozza meg időjárásunkat, hanem a fő tényező Földünk tengelyferdeségében rejlik. Bolygónk tengelydőlése befolyásolja a különböző évszakok során felszínére érkező energiamennyiséget, és többek között azt is, hogy napközelség után percről-percre korábbra tolódnak a napkelték, és ezzel fokozatosan hosszabbra nyúlnak a nappalok.
Néhány érdekesebb jelenségre is felhívom az érdeklődők figyelmét: E hó 19-én, már kora este is érdemes megfigyelni a növekvő holdkorongot - telihold, 22-én 13:34 - és a tőle kissé keletebbre (balra) látható Mars bolygót. A két égitest közelsége óráról-órára fokozódik, és mire 20-án 00:47:42-re érünk, a Hold maximálisan 19 ívpercre és 58 ívmásodpercre közelíti meg a vörös bolygót, majd fokozatosan eltávolodik tőle. (A Hold átmérője 30 ívperc, azaz fél fok.) Pár napra rá, 24-én 18:59-kor kel a fogyó és kissé csorbult holdkorong, majd percek múlva látható lesz közelében a sárgás fényű Szaturnusz bolygó. Hamarosan magasabbra emelkedik ez a szép égi páros, mialatt az előzőnél jóval lazább együttállásban gyönyörködhetünk. A maximális közelség 25-én 02:36:26-kor következik be, amikor égi kísérőnk a Hold 3 fok 06 percre - közel 6 holdátmérőnyire - halad el a gyűrűs bolygó mellett.
Az együttállásoknak mindig csak a szépségét élvezzük, ugyanis ezek mindegyike, csupán látszólagos jelenség, mivel óriási távolságok választják el az éppen látóirányunkba eső égitesteket.
Romhányi Attila
