A HÓNAP ÜSTÖKÖSE


DUNAFERR Hetilap 2007/46. szám

Ismét egy újabb égi vándor színesíti a novemberi égboltot, ami főként alakja és fényessége miatt számít különlegességnek a kométák táborában. Az angol Edwin Holmes fedezte fel 1892. november 6-án, amikor szabad szemmel is megfigyelték, a ma A17P/Holmes névvel jelölt égitestet. Felfedezése után hosszú évekre eltűnt a kutatók szemei elől és gyenge fénye - 16 magnitúdó - miatt távcsövekkel sem volt mindig követhető. Később a pályaszámítások és a számítástechnika alapján kiderült, hogy keringési ideje csupán 7 év, amiből az következik, hogy felfedezése után 7 évente napközelbe érkezett.

Az üstökös ez év október közepén még 25 ezerszer halványabb volt, mint a szabad szemmel még éppen megpillantható csillag, ám rövidesen hihetetlen erejű kitörést produkált. Mindezt október 24-én, Juan Antonio Henríquez Santana észlelte először Tenerife szigetén, mialatt az üstökös középpontjában egy 8,4 magnitúdós csillagszerű magot látott. Az objektum a következő félnapban, óránként 0,3 magnitúdóval fényesedett és az eddig még sosem látott intenzitású kitörést, spanyol és francia észlelők is megerősítették, majd az amerikai földrész éjszakai felén, már szabad szemes objektummá vált. Megjelenése azért különös, mert nem növesztett maga után csóvát, hanem a robbanásszerű kitörés, a néhány kilométeres mag felszínén zajlott le, ahonnan kiáramló anyag nem tudta elhagyni a magot körülölelő kóma környezetét. A jelenleg gömb formájú üstökös mérete várhatóan egyre nagyobbra nő, és ha a növekvő anyagfelhő elhagyja a kómát, akkor valószínűleg kialakulhat az üstökösökre jellemző csóva. Mindenesetre hihetetlen, hogy a robbanással aktiválódott üstökös, két nap alatt egy milliószorosára növelte fényességét és mára maximális méretében és fényében látható a Perseus csillagkép területén. Azt, hogy meddig marad ilyen látványos nem tudni, de fénye jelenleg Perseus csillagaival vetekszik, amelyek között lassan nyugat felé halad.
Megfigyeléséhez csillagtérkép és a csillagképek alapfokú ismerete szükséges, no meg holdvilágmentes éjszakák! Mivel nov. 24-én telihold lesz, ezért csak a rákövetkező esték alkalmasak a megfigyelésére, amelyek sötétje mind hosszabbra nyúlik az egyre később kelő és lassan fogyó Hold miatt. A Perseus november vége felé, már 20 óra körül a délkeleti ég magasabb régióiban jár, amely csillagkép részben cirkumpoláris, tehát északi területe nálunk sohasem merül a horizont alá. Ebből következik, hogy a jelenleg ködös csillagnak tűnő üstökös hosszabb ideig lesz vendégünk és 2008. május elejéig még sok örömünk lehet a látványában.

Romhányi Attila