EGY GALAKTIKUS ÜTKÖZÉS NYOMAI DUNAFERR Hetilap 2005/47. szám Tejútrendszerünk legközelebbi galaxis-szomszédja, a 2,5 millió fényévről ködösen derengő Androméda csillagváros, ami késő ősztől a holdfénymentes vidéki éjszakák egyik legszebb objektuma. A közel telehold méretű ködfolt egyben a legtávolabbi szabad szemmel látható galaxis, ám ahhoz, hogy felfedezhessük, egy csillagtérkép segítségével meg kell ismernünk, az ugyancsak Androméda nevű csillagképben elfoglalt pontos helyzetét. A Spitzer-űrteleszkóppal végzett újabb kutatások érdekes titokra derítettek fényt. Az infravörös tartományban működő berendezés arra is képes, hogy méri a csillagok közötti poranyag hőmérsékletét és annak térbeli eloszlását. Az Androméda külső hidegebb területeiről befelé haladva egyre magasabb hőmérsékletű anyagot talált és az eddigi legpontosabb képet szolgáltatta a galaxis spirálkarjainak szerkezetéről. A galaxismag közelében legérdekesebbnek bizonyult egy erős csillagkeletkezésre utaló jelekben gazdag gyűrű alakú terület, amiről a több hullámhosszon végzett megfigyelés kiderítette, hogy egy különálló szerkezet. Az University of Arizona munkatársai felfedezték, hogy az elszigetelt anyagtömeg középpontja nem esik egybe a galaxiséval. Feltételezésük az, hogy Androméda galaxis (M31) jóval kisebb kísérő-galaxisa (M32) - asztronómiai mérce szerint - a közelmúltban áthaladt az anyagalaxis fősíkján, és az ezt követő gravitációs háborgások idézhették elő az itt zajló aktív csillagkeletkezést. Következtetésüket a számítógépes modellek is igazolják, amelyek alapján az excentrikus gyűrűalakot formázó terület kialakulása néhány millió éve történhetett A kutatók már évek óta tudják, hogy ez nem egyedi eset a világegyetemben és egyre valószínűbb, hogy az óriás galaxisok tovább növekedve, előbb-utóbb bekebelezik kísérőiket. Előfordulhat, hogy a jövőben ez vár Tejútrendszerünk két kísérő-galaxisára, a kis és nagy Magellán felhőkre, amelynek eredményeként a keveredő gáztömegek újabb csillagkeletkezési folyamatot generálhatnak. Romhányi Attila