A NYÁRI TEJÚT DUNAFERR Hetilap 2005/34. szám Augusztusvégi estéken egyre későbben kel a 26-án utolsó-negyedben álló Hold, majd az első őszi hónap 3. napján bekövetkezik a láthatatlan újhold. Ebben az időszakban, a várostól távoli holdfénymentes estéken felragyogó csillagok között, lassan feltűnik a Tejút derengő sávja, amelynek délre-délnyugatra hajló területe a későbbi órákban teljes pompájában fénylik. Csodálatos látványban lehet részünk, ha egy kis ikercsövű távcsővel (binokulár) végigkövetjük galaxisunk tejútfelhőkben dús nyári ágát, mialatt egyre több ködös foltra találunk. Ezek többségét olyan távoli csillagok uralják, amelyek fénye kis műszerünkben összeolvad, míg a többi ködösség helyén valóban gázködöket láthatunk! A ködfoltok egy része a környezetében lévő fiatal csillagok sugárzását veri vissza, általában kék színben (reflexiós-köd), míg többségük világító gázfelhő (diffúz-köd), amelyeken belül egyes objektumok gázanyaga maga is világít (emissziós-köd). A Tejútrendszer spirálkarjainak nagy területét sötét porködök (csillagközi port tartalmazó gázfelhő) takarják, amelyek, sokszor teljesen elfedik, vagy lecsökkentik a mögöttük rejlő csillagok fényét, éppen ezért a sötét-ködök kontúrja, főleg a csillagokban gazdag tejútfelhők előterében látható. Az emissziós ködök közül a nyári ég egyik gyöngyszeme, a többségében hidrogén tartalmú, és alakjáról Sas-ködnek nevezett (M16 jelű) gáztömeg. Amikor először fordítottak felé óriástávcsövet és felfedezték benne azokat a különös anyagsűrűsödéseket, a kutatók már sejtették, hogy a csillagok egyik szülőhelyére akadtak. Mindezt a Hubble űrtávcső felvételei bizonyították, amelyeken kivehető, hogy a közeli magas hőmérsékletű csillagok UV sugárzásától folyamatosan párolog az elefántormányoknak is nevezett (2-3 fényév hosszúságú) gázoszlopok felszíne. Nem csoda, hogy e fantasztikusnak tűnő világ gáztornyait a látványtól megilletődött csillagászok a "Teremtés oszlopai" és a "Teremtő keze" névvel illették, amint a kígyózva párologó gáz alól újabbnál újabb óriás anyagcsomók kerülnek elő, amelyek saját gravitációjuk hatása alatt egyre sűrűsödnek és pár millió év múlva belsejükben felparázslik egy-egy újszülött csillag. Természetesen a csillag keletkezéséhez mérve egy emberi élet csak a pillanat töredékének számít, de a fejlődés különböző fázisaiban álló égitestekről már következtetni lehet a csillagszületés folyamatára. A "Teremtés oszlopai" és a "Teremtő keze" elnevezés egyes személyeknél félreértésre adott alapot, mert olyan kisebb vallási csoport füzete is a kezembe került, amiben a Sas-ködben folyó csillagszületésben keresték a teremtés magyarázatát. Tisztelem a vallásos lelkületű embereket, de egy tavaszi távcsöves bemutatón még ennél is cifrább eset történ. Egy 72 éves néni - "Ott nagy változások vannak" jelszóval - tipegett hozzánk és az Orion-köd oszlopai között akarta látni, a mennybe vezető út kapuját! Romhányi Attila