BOLYGÓK A NYÁRELEJI ÉGEN I. rész DUNAFERR Hetilap 2005/21. szám Az egyre kellemesebb májusi-júniusi esti szürkületek során biztosan sokaknak feltűnik, hogy a nyugati látóhatár fölött napról-napra magasabban ragyog egy feltűnő égitest, ami nem más, mint a mínusz 3,9 magnitúdó fényű Vénusz bolygó. A délkeleti égen lassan felragyogó csillagok között, tekintetünk akaratlanul is a nyugodt fényével kiemelkedő Jupiter bolygóra irányul. Ez a Naprendszer óriásaként ismert rezzenéstelen fényű égitest, mínusz 2,3 magnitúdójával az esti ég második legfényesebb objektuma és 42 ívmásodperc szögátmérőjű korongja a pontszerű csillagokkal szemben kiterjedtnek látszik. Jelenleg a Szűz csillagkép (Virgo) területén tartózkodik és e planétától délkeletre, találjuk a kékes-fehéren sziporkázó Szpíkát, a Szűz alfa jelű főcsillagát. Kisebb kétcsövű távcsővel (binokulár) nézelődők számára holdfénymentes estéken (pld. V. 25 - VI. 08-ig) óráról órára változó látványt nyújt a Jupiter és a körülötte keringő négy Galilei-hold. Az anyabolygótól való távolságuk szerint, Io, Európa, Ganymedes és Callisto, amely sorrendből következik, hogy a legbelső hold (Io) mozog a legfürgébben és a többi láthatósága is folyamatosan változik. Gyakran mind a négy megfigyelhető, míg máskor egy, esetleg két hold a Jupiter elé kerül és elveszik annak fényében, vagy éppen a túloldalára jut, emiatt ott gyakoriak lehetnek a Nap és holdfogyatkozások. Az égi támpontnak vett Jupitertől, haladjunk kissé nyugatabbra az állatövi csillagképek mentén, ahol rálelünk a hason fekvő oroszlán alakot formázó Leo csillagaira és a közülük fényével kiemelkedő alfa jelű Reguluszra. Tőle kissé nyugatabbra a halvány csillagokból álló Rák (Cancer) következik, majd a délnyugati látóhatár felett két egymáshoz közeli csillag, a görög monda ikreit (Gemini) jelképező Castor és Pollux látható, míg alattuk (délebbre) narancsosan fénylik a 17 ívmásodperc átmérőjű Szaturnusz bolygó. Városok peremén, vagy vidéken érdemes visszatekinteni az Ikrek és az Oroszlán közötti égboltrészre! Jó szemű megfigyelő kis nézelődés után szabad szemmel is megpillanthatja a Rák ékességét, a homályos ködfoltnak tűnő Jászol, vagy Méhkas – latinul Praeseppe – csillaghalmazát, ami kis távcsőben a csillagok seregére bomlik. A Hold és a Szaturnusz a csillagok között 2005. május 13.-án. Romhányi Attila