A FÖLD VÉDELMÉBEN I. rész DUNAFERR Hetilap 2005/9. szám A csillagászok emberemlékezet óta kutatják távcsöveikkel az aszteroidákat (kisbolygók) és a Naprendszer külső területének hírnökeit, az üstökösöket. A felfedezés örömén túl ez a munka nem alaptalan tevékenység, ugyanis köztudott, hogy a kontinenseken található - többnyire erózió által legyalult - hatalmas kráterek is a bolygónkat ért kozmikus "támadások" nyomait őrzik. Az egyes földközelbe került égitestek, mint a 2004 YD5 jelű aszteroida kissé elgondolkodtatják az embert és mára mindenki számára nyilvánvaló, hogy az emberiséget veszélyeztet? környezetszennyezés katasztrofális jelein túl, ugyanilyen fontos felkészülni az esetleg kozmoszból várható támadások ellen. Múlt év december 21-én Stan Pope fedezte fel a Spacewatch teleszkóp segítségével - a Fast Moving Object (FMO) program keretében - a 2004 YD5 jelű kisbolygót. A távolodása közben felfedezett 5 méter átmérőjű égitest még ekkor is viszonylag közel járt hozzánk, ám előzőleg december 19-én 1,88 földsugárnyira (11.990,6 km) haladt el mellettünk, közelebb, mint a felettünk 36 ezer kilométerre tartózkodó geostacionárius műholdak. A 24,9 km/s sebességű kisbolygó maximális földközelségét nem is lehetett volna észlelni, ugyanis a - csillagászok által "vak foltnak" nevezett - Nap közeli égterületet irányából érkezett láthatatlanul, majd az Antarktisz nappali egén folytatta útját. Abban az esetben, ha egy ilyen tömegű és sebességű aszteroida felénk száguldana, akkor a földgolyó érintése nélkül a légkör magasabb rétegeiben robbanna fel a Nap fényével megegyező - mínusz 25 magnitúdós - tűzgömbként, amit egy óriási - 0,1 megatonnás - "égzengés" kísérne. Ellenben, ha egy 15 km átmér?j? kisbolygóval ütköznénk, annak katasztrofális következményei akár az egész emberiség kipusztulásával is járnának. A kozmikus fenyegetésekkel éppúgy számolnunk kell, mint a bennünket közvetlenül érintő környezetszennyezéssel, és ugyanúgy fel kell készülnünk ellenük. Romhányi Attila