LESZÁLLT A HUYGENS I. rész DUNAFERR Hetilap 2005/3. szám LESZÁLLT A HUYGENS I. rész 2005. január 14-én (pénteken) valóra vált a NASA és az ESA - Európai Űrügynökség - kutatóinak álma, ugyanis a Cassini anyaszondáról 2004. december 25-én levált Huygens űrszonda megközelítette a Szaturnusz legnagyobb holdját a Titánt, és közép-európai idő szerint 14-én 11óra 13-kor belépett sűrű légkörébe.Az űrszonda legfontosabb méréseit, már leereszkedés közben elvégezte és 14 óra 40-kor simán landolt a távoli hold felszínén. Mivel a kisméretű űrjármű nem rendelkezett annyi plusz energiával és olyan rádióadóval, hogy 1,2 milliárd kilométerről a Földre sugározza nagyszámú adathalmazát, ezért jeleit a terv szerint felé fordult Cassini űrszondának küldte. A Szaturnusz bolygó körül keringő - méretesebb és erős adóberendezéssel felszerelt - Cassini a vétel után bolygónk felé fordult és először 17.20-kor foghatták adatait a földi rádiótávcsövek, majd további 3 óra alatt összesen 350 felvételt tudtak letölteni az irányító központ munkatársai. Ugyanezen a napon 21 órakor a Huygens irányító központjában bemutatták a Titán felszínéről kapott első képeket és megállapították, hogy a berendezések hibátlanul működtek. Ezen a sajtótájékoztatón az is kiderült, hogy emberi mulasztásból eredő adattovábbítási hiba miatt a képek fele odaveszett, ennek ellenére mindezt az űrkutatás egyik legnagyobb sikerének tekinthetjük! A szombaton közölt fekete-fehér kép 8 km-es magasságból egy légi felvételhez hasonló tájat mutat, mintha éppen egy tenger felől néznénk. A magasabban fekvő felszínt völgyekhez és folyómedrekhez hasonló képződmények tagolják, amelyek pixelben mért legkisebb mérete 20 méter. Az is előfordulhat, hogy a sötét rész permén egy "titáni" tengerpartot látunk! Színes képünk a Titán közvetlen közeli "kavicsairól" színképelemzés segítségével készült, míg a sötétebb területek szénhidrogénjég keverékéből állnak. A Huygens fotózáskor csak a környezetét tudta megvilágítani, ezért lehet, hogy első ránézésre képeit sötétnek ítéljük. Ám ha átgondoljuk, hogy a Titánt borító sűrű nitrogéndús légkör milyen fénycsökkenést eredményez, ugyanakkor a Nap innét csak derengő fényt sugárzó pontnak látszik, mindjárt megváltozik a véleményünk. Romhányi Attila