"MARSUTAZÁS" A FÖLDÖN II. rész DUNAFERR Hetilap 2004/42. szám 2004. 10. 08-10. 15-ig Az előző számban egy magyar geológus, Kereszturi Ákos 2004. februári kutatómunkájának előzményeit ismertetettem, aki a Grand-kanyon mellett üzemelő Marsi Sivatagi Kutatóállomáson (Mars Dessert Research Station -MDRS-) két hétig önkéntesen teljesítette feladatát. Geológusunk mindezt, a Magyar Űrkutatási Iroda, a Telescopium Kft., a Csodák Palotája és a Pro Renovanda Alapítvány támogatásának köszönhette. A marsi állapotokhoz mindenben hasonló, henger alakú egyemeletes lakóegységet a szimuláció alatt csak szkafanderben, és zsilipkamrán keresztül közelíthette meg, illetve hagyhatta el a hatfős legénység. Az egyik zsilipkamrán áthaladva előbb a földszinti öltözőbe - szkafanderek tárlóhelye - jutottak és innét léphettek a tudományos laboratóriumba, amelyhez még egy zuhanyzó fülke és illemhely is tartozott. A másik zsilipkamra menekülő kijáratként is funkcionált, amelyen át közvetlenül elhagyhatták az épületet. A laboratóriumból tudták megközelíteni az emeleten egy légtérben kialakított számítógép, étkező és tárgyalótermet, majd ebből a helyiségből nyílt a hat apró hálófülke. (Több lakóegység összekapcsolásával, egész marsi komplexum kialakítására nyílhat lehetőség.) A lakóegység áramellátást a marsi mini atomreaktor helyett, egy generátorral biztosították. Az épülethez tartozott még egy üvegház, amelyben a biokémiai módszerekkel tisztított szennyes fürdő-mosogatóvíz, ismét visszaforgathatóvá vált erre a célra. Az űrbéli állapotokhoz hasonló szegényes vízellátással a hatfős legénység tűrőképességét és az üvegház rendszeres karbantartását tesztelték. A közelben volt még egy kis rádiótávcső és egy kupola alatt felállított 30 centiméter átmérőjű tükrös távcső. A lakóegységet, csak az űreszközön kívüli tevékenység (Extra Vehicular Activity -EVA-) formájában lehetett elhagyni, de ezt a szimulációs kutatássorozatot, majd a következő III. részben ismertetem. Romhányi Attila