Horváth Zsolt cikke.
Megjelent a 20006/4-es METEOR újságban!
Egy 30 cm-es Dobson építése.
Amikor 2005 októberében megvásároltam új műszeremet, egy 200/1200-es Newtont,
amit már régóta tervezgettem, még nem sejtettem hogy végleg odabilincselem magam az égbolthoz. Alig telt el két hónap és arra gondoltam, hogy Ferenczi Béla barátom egy 30cm-es parabolatükrével, amit mellesleg ő csiszolt, kellene építeni egy tekintélyesebb műszert, amivel halvány égi objektumok nyomába tudunk szegődni. Tudtam hogy nem könnyű feladatra vállalkozom, hiszen nem volt még távcsőkészítésben semmilyen tapasztalatom, de ő biztosított afelől, hogy minden nemű segítséget megad ahhoz, hogy elkészüljön az új műszer. Úgy gondoltam nincs más hátra, mint neki fogni a tervezéshez.
Az első feladat egy 35cm átmérőjű, 1,5 m hosszú tubus beszerzése volt a 300/1374mm-es, f /4,5 nyílásviszonyú tükörhöz. Egy 0,8mm vastag lemezből készült horganycsövet megrendeltünk a Lég Ber Tech Kft-től, amit egyébként klímaberendezésekhez használnak. A főtükörtartó alumíniumból készült, az ehhez való foglalat pedig metamidból a tubusba rögzítve. Béla barátomnak sikerült egy segédtükör-tartóval meglepnie kompletten , amit a számítások alapján 70mm-es segédtükörhöz gyártott le.
A segédtükör és a Crayford fókuszírozó GSO termékek, amiket Szabó Sándortól rendeltünk meg egy keresővel kiegészítve. A tubusba két merevítő gyűrűt is be kellett építenünk a rezgések és a deformáció kiküszöbölésére. Nem volt más hátra mint kipróbálni a műszert egy műcsillagon. Az eredmény kielégítő volt , 687x-es nagyításban jusztírozás után gyönyörű látvány tárult elénk.
Az Airy-korong és az azt körülvevő diffrakciós gyűrű hibátlanul, kör-körös elrendeződésben látszott, csak a segédtükör-tartó lábai negyedelték. Ekkor fellélegeztünk, hogy a műszer tökéletes lesz. Arra gondoltunk, hogy a szabad ég alatt is ki kellene próbálni a távcsövet még a tükör alumíniumozása előtt. Állványzat hiányában egy padnak támasztva, -5C fokos hidegben sikerült a Marsot célba venni, és meglepő látvány fogadott minket: az éles bolygókorong képe mellett egy ugyanolyan, de halványabb másodkép ill. szellemkép is megjelent szorosan az eredeti mellett, amit még akkor nem tudtunk, hogy délibáb.
Ezt a jelenséget a tubusban megrekedő melegebb levegő okozta, ami felgyülemlett a tubus felső falánál a lehűlés következtében. Defókuszálva a képet a korong tetejéből egy rész hiányzott, ami a tubus elforgatásával is hiányos maradt. Három óra elteltével azonban hibátlan képalkotásban volt részünk, ennyi idő kellett a tükör lehűléséhez. Nyitott vagy rácsos rendszerű tervezéssel ez a probléma kiküszöbölhető lett volna. A tubus végleges súlya 28kg. A következő lépés az állvány megtervezése volt, amit úgy gondoltunk, hogy Dobson-szereléssel oldunk meg , mivel ez egyszerűbb feladatnak tűnt a számunkra. A két oldalgyűrű rögzítő fülekkel ellátott U-alakú profilra lett felhegesztve egy fogantyúval párosítva.
Ezután az állvány bútorlapból való kivágása következett. Az alaplapra és az oldalgyűrűk vájatába teflonkorongokat rögzítettünk, és a Dobson-szerelés kifogástalanul működik. Az utolsó lépés a tubus feketére festése és a főtükör alumíniumoztatása volt, így február 18.-án ünnepelhettük az új műszert a tiszta ég alatt.
Befejezésül pedig köszönetet szeretnék mondani Ferenczi Bélának, hogy tapasztalataival, munkájával és idejével hozzájárult ennek az új távcsőnek a létrehozásához, amely az MCSE Dunaújvárosi Csoportjának észlelési munkáját is fogja segíteni a jövőben.
Horváth Zsolt