ÉSZLELÉS BINOKULÁRAL DUNAFERR Hetilap 2004/32. szám Néhányan biztosan kétkedve olvassák, hogy vajon mit is láthatunk a csillagos égen egy apró, kis nagyítású bonokulárral? Távcsövek esetében azonban nem a nagyítás a legfontosabb, ugyanis a csillagok között sok olyan halvány objektum található, amelyek éppen a szabad szemes látás határa alatt vannak. Egy kis átmérőjű, nagy nagyítású távcsővel pásztázva az eget, ezek többsége láthatatlan marad, míg egy 7x50-es, vagy 10x50-es nagy fényerejű bonokulárral már élvezhetjük a kiterjedtebb égi csodák látványait. Kezdő megfigyelők holdtalan estéken, egy kis áttekintő csillagtérkép segítségével ismerjék meg a négy évszak, illetve az aktuális égbolt jellegzetes csillagképeit, mert ezek támpontként szolgálnak a további munkához. A céltalan nézelődés-fürkészés helyett sokkal többre megyünk, ha csillagtérkép alapján keressük az újabbnál-újabb érdekességeket. Néhány ködös folt, vagy csillaghalmaz "felfedezéséből" fakadó sikerélmény legtöbb megfigyelőnél szükségessé teszi egy nagyobb, 50-100 centiméter átmérőjű csillagtérkép beszerzését. Ekkora térkép, a fényes objektumokon kívül számos nehezen észlelhető csillaghalmazt, gázfelhőt és galaxist is tartalmaz. Először csak az amatőrcsillagászok kedvenceiként ismert, M1-110-ig jelölt objektumokat keressük, amelyeket az 1700-as években Charles Messier üstökös felfedező csillagász katalogizált. A bonokulárral észlelhető Messier objektumok között van sok halvány, kis szögátmérőjű is, ezért ha tájékoztatásra van szükség, keressék fel a helyi csillagász-szakkört péntekenként 16 órától, a MMK. 211. sz. termében, ahol csillagtérkép beszerzésben is segítenek. Megfigyeléseinket lehetőleg a várostól távol végezzük, egy zavaró fényektől mentes helyen. Feküdjünk, például egy nyugágyra és karjainkat kitámasztva tartsuk távcsövünket a kívánt irányba. Belenézve biztosan elámulunk a látottakon, amelyeket kellő ismerettel könnyen azonosíthatunk csillagtérképünkön. Romhányi Attila