Dr. Zseli József és a csillagászat.
A cél a szépség, az élmény az alkotás.

Megjelent a Rich terápia 2004 márciusi számában.

---

A cél a szépség, az élmény az alkotás A hobbi tíz évvel meghosszabbítja az ember életét

-Úgy tudom, gyermekkora óta foglalkoztatja a csillagászat. Mi motiválta? A gyönyörű csillagos égbolt utáni vágyódásom valóban már gyermekkoromban kialakult. A mozgó, változó égitesteket közelebbről is meg akartam nézni. Szemüveglencséből készítettem kis távcsöveket. A középiskolai évek alatt szenvedélyem kissé alábbhagyott, habár akkoriban is szerveztem csillagász szakkört az iskolában. Felnőttként lehetőségem nyílt komolyabb távcsöveket is beszerezni. Ekkor kezdtem el fényképezni is az égitesteket, és a különböző csillagászati jelenségeket. Ehhez nagyon fontos a kiváló távcső. Legszívesebben a 150 mm átmérőjű Maksutov-Newton rendszerű távcsövemet használom, amely segítségével gyönyörű képeket lehet készíteni. Beszereztem egy 300 mm tükrös Newton távcsövet is, ezzel a nagyon halvány fényű égitesteket is meg tudom figyelni. Régóta tagja vagyok a Magyar Csillagászati Egyesületnek is.
-Nem lehet olcsó hobbi! Ezek az eszközök valóban nem filléres dolgok. Nem adják ingyen a távcsöveket és a fényképezőgépeket, de csak egyszer kell megvenni őket, és egy egész életen keresztül szolgálják az embert. A technikai fejlődésnek köszönhetően már százezer forint körül is rendkívül jó minőségű távcsövek kaphatók. És nem szabad megfeledkezni arról, hogy amatőr csillagász vagyok, és nincs szükségem több tízmilliárd forintot érő berendezésekre. Egyébként azt gondolom, hogy ennél drágább hobbik is léteznek, mint például a bélyeggyűjtés vagy a modellezés. Ha azt vesszük alapul, hogy egy hobbi tíz évvel is meghosszabbíthatja az ember életét, akkor már nem is fontosak a befektetett anyagiak.
-Azt gondolja, hogy egy hobbi meghosszabbíthatja az ember életét?
-Én meg vagyok erről győződve. A mai kor legnagyobb ellensége a stressz. Ha az ember talál magának elfoglaltságot, amely örömet okoz, pihentet, az a legkiválóbb stresszoldó. Nekem a csillagászat rendszeres pihenést biztosít. Az udvaromon áll a távcsövem, szép idő esetén csak kilépek az ajtón, és szabadon végezhetem megfigyeléseimet. Ez természetesen nem zavarja az orvosi munkámat. A mai televíziós műsorokat szemlélve azt gondolom, hogy a távcsőben sokkal komolyabb dolgokat láthatok, mint a képernyő előtt a karosszékben. Mostanában rengeteg olyan dolog történt, amely minden csillagászt felvillanyoztak: a holdfogyatkozás, a sarki fény jelenség, a meteorhullások, az üstökösök.
-Láttam a váróteremben lévő fotókat, illetve a hold felszínéről készített képeit. Ilyen fotók készítéséhez milyen fényképezőgépre van szükség?
-A digitális technika elérte a csillagászokat is. A távcső mögé helyezünk egy digitális fényképezőgépet, és exponálunk. A digitálisan rögzített képet számítógép segítségével újraszínezhetjük, illetve tökéletesíthetjük, élesíthetjük. Nagy lehetőség rejlik a webkamera használatában, amelyet ha a távcső mögé helyezünk, különálló képeket kapunk, s ezeket egy számítógépes programmal eggyé lehet varázsolni. Ma már a technika jóvoltából mi, amatőrök is olyan képeket tudunk produkálni, amelyet korábban csak a profik, drága berendezéseiken voltak képesek előállítani.
-Mire használják ezeket a képeket? Tudományos kutatáshoz, felfedezéshez?
-Ezeket a fotókat az alkotás élménye szüli. A képet esztétikai értékéért készítem. Persze, az is mindig bennem van, hogy megmutathassam amatőr csillagász barátaimnak. Ezzel is terjesztjük az égbolt szépségeit az emberek körében, cáfolva az áltudományokat, amelyeknek a média sokkal nagyobb teret enged, és kevesebbet foglalkozik a csillagászattal. A Magyar Csillagászati Egyesület keretében mutatjuk be a legjobb fotókat.
-Használják-e a profi csillagászok a képeiket?
-Nem, a profik más igényt támasztanak egy kép iránt, szigorúbbak például a követelmények a színhűség terén. Ők különböző méréseket végeznek, amelyre a mi képeink minősége nem megfelelő. Profi minőséghez olyan körülmények és olyan eszközök kellenek, amelyet egy amatőr ritkán tud biztosítani.
-Vannak rontott fotói? Hogyne. Több száz képet kell készíteni, mire néhány megmutatható minőségű lesz. A levegő nyugtalansága mindent elronthat. Nagyon precízen kell dolgozni ahhoz, hogy a kép sikerüljön.
-Hány amatőr csillagász van Magyarországon?
-Hazánkban 100-200 közé tehető az aktív amatőr csillagászok száma. Dunaújvárosban is működik egy csillagász szakkör, amelynek 15 tagja kémleli rendszeresen az eget. Egy-egy jó fotó elkészítésénél nagyon fontosak a technikai feltételek, de legalább ennyit nyomnak a latba a kedvező légköri viszonyok és az égbolt tisztasága. A legjobb távcső képét is tönkre teheti a rossz időjárási körülmény. Általában azt az égi objektumot figyeli meg az ember, amelyre az időjárási körülmények közt lehetőség nyílik. Eddig a legtávolabbi égitestek, amelyeket fényképeztem, a galaxisok voltak. Egy ilyen megfigyelés alkalmával több százmillió évre is visszamegy az ember időben, hiszen a fény ennyit utazik, míg elér a Földre. Ennek az átélése különleges, máshoz nem hasonlítható élmény.
-Gondolt-e arra, hogy hivatásszerűen foglalkozzon a csillagászattal?
-Nagyon szeretem az orvosi pályát. A csillagászat olyan feszültségoldó, amely megakadályozza, hogy az ember kiégjen a napi munkában. Az orvosi munka adott esetben rendkívüli pszichés terhelést is okozhat, amely hosszú évek multán annyira kiégetheti az embert, hogy teljesen érzéketlenné válik mások problémája iránt. Úgy érzem, a hobbim megakadályozza ezt. Amivel én foglalkozom, nem más, mint egyszerű természetfotózás. Hiszen az égbolt a legérintetlenebb része a természetnek, és "házhoz" jön, nem kell hosszú ideig a természetet járni egy-egy fotóért.
A cél a szépség, az élmény az alkotás.
A házi orvoslásban nagyon sok sikerélményem van, de úgy éreztem, szükségem van arra, hogy olyan dologgal foglalkozzam, ami szélesíti a látásmódomat. A zenét is nagyon szeretem. A fényképezés számomra aktív pihenés. Persze különösen jó esik, ha hasonló szenvedélynek hódolók elismerik a munkámat. Jó eső érzés, ha az ember viszontlátja képeit egy-egy kiállításon.
-Gondolom, minden képnek meg van a maga története. Van-e olyan, amely különösen kedves a szívének?
-Az 1999-es napfogyatkozás alkalmával különösen fel kellett készülni a fotózásra. Amatőr csillagász barátaimmal Dunaföldváron már egy nappal korábban felállítottuk a távcsöveinket és vártuk a kedvező pillanatot. Komoly tervezést igényelt a fotózás, és szerencsére a légköri viszonyok is kedvezőek voltak. Olyan képet sikerült készítenem a napkoronáról, amelyekkel a Magyar Csillagászok Egyesületének pályázatán első helyet szereztem. P. L.