BOLYGÓK A MÁJUSI ÉGEN Jelenségek: 2003. IX. 26-X. 2-ig DUNAFERR Hetilap 2004/19. szám A nyugati égbolt legfeltűnőbb égitestje a Vénusz bolygó május 2-án elérte legnagyobb fényességét annak ellenére, (mínusz 4,5 magnitúdó) hogy sarlójának mérete 0, 3-ra csökkent. Erős fénye miatt mindez ellentmondásnak tűnik, de a lassan földközelbe érő bolygó vékonyodó sarlója egyre nagyobbnak látszott, és napfényt visszaverő területe ekkor elérte 27,3 százalékos maximumát. A hónap folyamán tovább növekszik a bolygó látszó mérete, de vékonyodó sarlójáról egyre kevesebb napfény tükröződik felénk, és május végén eltűnik csillagunk fénysugaraiban. Az Esthajnalcsillag (Vénusz) jelenleg négy órával nyugszik a Nap után, de a hónap végén már egy óra múlva követi központi égitestünket. Ezután rövidesen bekövetkezik a Vénusz június 8-i alsó együttállása, amely esemény nevezetes dátumnak ígérkezik, hiszen 112 év után a Vénusz sötét korongja ismét átvonul a Nap előtt. A hamarosan eltűnő téli csillagképekkel együtt a bolygók többsége is a nyugati horizont fölé került, ahol holdtalan estéken feltűnően fénylik a Vénusz délnyugati oldalán a Bika csillagkép béta jelű Elnath csillaga. Ettől a csillagtól forduljunk vissza a Vénusz túloldalára kissé északkeleti irányba, és itt megkereshetjük a halvány fényű Mars bolygót. Haladjunk még picit északkeletre, és rövidesen felfedezhetjük a narancsosan fénylő Szaturnuszt, amely felett magasan őrködik az Ikrek két csillaga, a Castor és a Polluksz. A hónap közepétől már ne használjuk mércének ezt a kis csillagot, mert a Vénusz lassan elmozdul mellőle! Az éjszaka első felét a mitológiai Oroszlán hasa alatt magasan járó és nyugodt fényű Jupiter bolygó uralja, amelynek négy Galilei féle holdja kis távcsövekkel is gyönyörű látvány Romhányi Attila