ESTHAJNALCSILLAG DUNAFERR hetilap 2004/3. szám A januári esték feltűnő látványa a nyugati égen egyre magasabbra emelkedő, és erősödő fényű Vénusz bolygó. Az égitest korongja a nap körüli keringés során a Holdhoz hasonló fázisváltozásokat mutat, de kísérőnktől eltérően, a Vénusz fázisainak szögátmérője 10 és 64 ívmásodperc között változik. (egy ívmásodperc a fok 3600-ad része) A bolygó korongja jelenleg fogyóban van, ami ellentmondónak tűnik az égitest növekvő fényerejével, ezért az alábbiakban a fél keringési útvonalát részletezem. Az Esthajnalcsillag 2003. augusztus 18-án tőlünk nézve a legtávolabbra, a Nap túloldalára került és felső együttállásban láthatatlanná vált számunkra. Továbbkeringve kibújt csillagunk fénykoszorúja mögül és a múlt év októberétől ismét láthatóvá vált a kora esti szürkületben. Közeledésével látszó mérete lassan növekedett és novemberben már kisebb csillagászati távcsővel is megfigyelhettük apró 0, 9-re fogyott korongját. 2004. január közepére fázisa 0, 8-ra csökkent, majd március 29-re méretének növekedése mellett félhold alakot fog ölteni, (fázisa: 0, 5) és ekkor éri majd el a Naptól mért legnagyobb, 46 fokos keleti kitérését. Az égitest korongja áprilisra 0, 3-ra fogy, ennek ellenére ebben a hónapban éri majd el a fényességének maximumát, mert a közeledő bolygó sarlójának napfényt visszaverő területe a legnagyobbra növekszik. A földközelbe érő Vénusz látszó mérete május elején is tovább nő, de vékonyodó sarlója miatt lecsökken a fényvisszaverő felülete, – halványodik és a hó végén a Nap és a Föld közé kerülve, (alsó együttállás) rövid időre ismét eltűnik majd a szemünk elől. A költőket is megihlető Vénusz, 1882 után ez év június elejére is tartogat valamit. Időben keressük elő a napfogyatkozásnál használt védőszemüvegeket, mert alsó együttállásakor, VI. 8-án 7 óra 14-től, 12 óra 26-ig szabad szemmel csodálhatjuk majd a Nap előtt átvonuló bolygó fekete korongját. Ne szalasszuk el ezt az alkalmat, ugyan 2012-ben megismétlődik, de ezt követően már csak 121, 5 év múlva. Romhányi Attila