|
A közelmúltban a kutatók között is eltérő vélemények
alakultak ki a Nap inaktivitásával kapcsolatban, ugyanis 2008 elejétől egy igen mély
naptevékenységi minimumban voltunk. A Nap aktivitása két napfoltminimum között 11,2 éves
periódust mutat. Az előző – 23-as sorszámú – napfoltciklus 2000-2002
között érte el a maximumát, majd
hosszú minimum következett, miközben 2008
elején a csillagászok hiába várták a
24-es
sz. napfoltciklus kezdetét. Központi csillagunk
kissé tovább pihent a vártnál
és 2009-ben is csak holmi foltkezdemények jöttek
létre a felszínén. A
gyakorlatilag üres felszínű Napra csalódottan
tekintettek a csillagászok, mert
csak különös műszerekkel voltak megfigyelhetők a
napfáklyák és fényesebb
területek, ám a kedvelt kitörések és
napfoltok elmaradtak.
A minimum már-már kezdett
hasonlítani az előző, 1913-as inaktív időszakhoz,
ám újabban a szondák mérései
alapján kimutatták, hogy erősödik a napszél
nyomása, és a Napból távozó
részecskeáram (korpuszkuláris
sugárzás) erőssége.
Gázóriásunk
lassú ébredését az is bizonyítja,
hogy az elmúlt néhány hónap alatt
újabb
foltokat és fényesebb aktív területeket
láthattunk távcsöveinkkel.
Figyelmeztetni szeretném
a vállalkozó kedvű észlelőket, hogy Napba nézni tilos! Csak eredeti,
szakboltban vásárolt, AstroSolar napszűrő fóliát használjunk, amelyet a távcső
Napra néző nyílására, az objektív elé kell feszíteni. A fokozatosan erősödő naptevékenység során egyre több napfolt
várható csillagunk látható
felszínén
(Fotoszféra), amelyek már egyértelműen az
új napfoltciklushoz tartoznak. Reméljük,
hogy a méretesebb foltok mellett komolyabb jelenségeket
is megfigyelhetünk,
amelyekre már példa is van, ugyanis 2010. március
08-án és 16-án lezajlott
néhány jelentős méretű napkitörés. A
naptevékenység maximuma várhatóan 2012
táján fog bekövetkezni, amely napviharos időszakban
akár komolyabb károk is
keletkezhetnek. Hevesebb
napkitörések
során a Nap akár több milliárd tonna anyagot
is kilövellhet a Föld irányába,
amelynek hatására – sarki fény
kíséretében – komoly elektromágneses
viharok jöhetnek
létre, és mindez tönkreteheti bolygónkon az
elektromos berendezéseket. Példa
erre 1859 szeptembere, amikor egy napvihar miatt Amerikában
és Európában
elnémultak a távírók, majd 1989-ben 6 napig
áramszünet volt Québec területén. Igaz,
hogy a hosszú minimumra alapozva a kutatók 2012-re gyengébb
maximumot jeleztek, ennek ellenére az amerikai
tudományakadémia szakértőket kért fel a várható napvihar esetleges kárainak
elemzésére.
Szakvéleményük szerint az
élővilág semmit sem
fog érezni az egészből, de hevesebb napvihar
esetén működésképtelenné
válhatnak
bizonyos műszaki cikkek, az elektromos hálózat és
a vízellátás, amely
problémákból eredő károk akár
több billió dollárra is rúghatnak.
Szerencsére 2000-2002
táján megúsztuk erősebb napvihar
nélkül, és reméljük, hogy 2 év
múlva is
békésen tetőzik a naptevékenység.
|
