ELTNT A SZATURNUSZ GYRJE


DUNAFERR Hetilap 2009/40. szám

Az ókorban öt szabad szemmel látható bolygót ismertek, amelyek közül a Szaturnusz volt a legtávolabbi Planéta. Távcs híján, e feltn bolygó ékességét (gyrjét) akkor még nem ismerhették, ennek ellenére – többi bolygótársával együtt – nagy jelentsége volt az emberek életében (a Rómaiak a vetés és vetmag istenének tartották, míg a görög mitológiában Titánnal és Kronosszal azonosították). A Jupiter után következ második óriásbolygónk paraméterei is elképesztek: Naptól mért legnagyobb távolsága, 1,429,400,000 km és e lapult gázgömb 120,536 km-es egyenlíti átmérjével szemben, a sarki átmér, 108,728 km (ez a különbség, a planéta 10 óra, 14 perces tengelyforgási idejének a következménye. A Szaturnusz gyrit elször Galilei figyelte meg 1610-ben (csaknem 400 éve), ám kezdetleges optikával rendelkez, kis távcsöveivel még nem tudta pontosan azonosítani a bolygó szerkezetét. A Szaturnusz gyrjét három, egymáshoz nagyon közel kering bolygóból álló rendszernek vélte, melyek közül a középs mintegy háromszor akkora, mint a két széls égitest.  Galilei pár évvel késbb ismét észlelte ezt a bolygót, amikor Földünk éppen áthaladt a gyrk síkján és akkor nem látta a két "kísér" égitestet. Galilei elkeseredésében akkor egy si mítoszt idézett: "Vajon a Szaturnusz lenyelhette gyermekeit?" Kereken negyven év múlva már jobb minség távcsövek készültek és 1655-ben egy holland csillagász, C. Huygens pontosan leírta a gyrk szerkezetét: „A gyrk különálló részecskékbl épülnek fel, amelyek mind önállóan keringenek a bolygó körül a Kepler törvényeknek megfelelen, ezért a gyrrendszer küls része a leglassabban, míg a bels része a leggyorsabban mozog.” Huygens ugyanekkor fedezte fel a bolygó legnagyobb holdját, ami a mitológiából a Titán nevet kapta.
ELTNT A SZATURNUSZ GYRJE
2009 tavaszán amatr távcsövekkel is megcsodálhattuk a gyrs bolygót, ám májustól már egyre vékonyabb lett gyrje, ami a nyár végére már úgy tnt, mintha korongját tvel szúrták volna át. A hetek egyre múltak, mialatt a gyr hosszú idre eltnt a szemünk ell és szept. 04-én 15:45-kor pontosan az élével fordult felénk. Az élérl látszó, 30-100 méter vastagságú gyr, a nagy földi teleszkópok számára is láthatatlanná vált és csak az rtávcsvel és rszondákkal volt elérhet. (A Szaturnuszt elször 1977-ben a Voyager-1 és Voyager-2. örökítette meg, majd 1979-ben a Pioner 11, és végül 2005-ben a Cassini rszonda Szaturnusz körüli pályára állt és a magán hordozott  Huygens leszállóegységet a Titánra bocsátotta). Az élérl látható gyr fontos a csillagászok számára, mivel ilyenkor van esély (a fényes bolygókorong kitakarásával) az elhalványodó küls gyrkben rejtzköd kisebb holdak felfedezésére, melyek máskor elvesznek a ragyogó fény gyrkben. A jelenség a Szaturnusz és Földünk égi helyzetében rejlik. A gyrsbolygó egyenlítje – gyrvel együtt – kereken 27 fokkal dl saját pályasíkjához képest, ami a Föld pályasíkjával (Ekliptika) 2,49 fokot zár be. Amikor a gyrsbolygó pályasíkja közel jár az Ekliptikához, akkor Földrl nézve pont élérl látható a gyr. Ez a különös helyzet, a Szaturnusz 29,46 földi évig tartó keringése során két alkalommal, 15,75 és 13,75 évenként következik be, és e két idpont között egy-egy gyrátfordulásnak lehetünk tanúi. A gyrátfordulások során egyre fokozódó, majd csökken rálátással szemlélhetjük a Szaturnusz és gyrjének hol az északi, hol pedig a déli területét. 2010-re már kissé n a gyrre való rálátás, amely 2016-ban éri el maximumát és Földünkkel 2025-ben haladunk át ismét a gyrk síkján.

Romhányi Attila