HOLDTÖLTEKOR

DUNAFERR Hetilap 2007/42. szám

Ahogy az októberi napnyugtákat felváltja, a nyugati égalját bíborvörössé festő alkonyat, ugyanott könnyen felismerhető nyugodt fényéről bolygóóriásunk, a Jupiter. Amennyiben, a november közepéig megfigyelhető planétán túl, a kelő teliholdat is meg szeretnénk figyelni, akkor - derült idő esetén - nem is választhatnánk jobb időpontot 2007. október 26-nál. E pénteki nap érdekessége, hogy idén pont október végén közelít meg bennünket legjobban a Hold, pontosabban földközelbe ér. Mivel Földünk égi kísérője is ellipszis pályán kering, ezért évente mintegy 13 x földtávolba és földközelbe érkezik, ám a 26-án bekövetkező maximális közelség során, 356.755 kilométerre csökken a közöttünk lévő távolság (átlagos holdtávolság: 384.000 km). Ebből következik, hogy ekkor valamivel nagyobbnak is kell látnunk, de ez a méretváltozás inkább csak távcsövekkel észlelhető.

A kelő, vagy lenyugvó holdkorongot (Napunkkal együtt) mindig óriásinak látjuk, - mialatt valójában csak egy optikai csalódás áldozatai vagyunk - mert szemünk akaratlanul is a látóhatár távoli tereptárgyaihoz viszonyítja őket. Szabad szemmel a Hold átmérőjét kereken fél foknak látjuk (30 ívperc, azaz 1800 ívmásodperc), ami a jelzett időpontban, 33,47 ívpercre nő. A megfigyeléshez érdemes egy olyan szabad kilátású helyet keresnünk, ahonnét egyszerre áttekinthető lesz a keleti és a nyugati látóhatár feletti égbolt. Ezen a várhatóan szép őszi estén különös látványban lehet részünk, mert, ahogy a nyugati látóhatár alatt egyre mélyebbre süllyed a Nap, vele átellenben a keleti égalján lassan felemelkedik a vöröslő telihold (kelés: 26-án 17:20). Az ember hajlamos a hasonlatokra: A már sokadik napnyugta és holdtölte láttán, néha olyan érzésem támad, mintha, a két égitest között éppen egy nyugat felé lendülő égi libikóka tengelyében állnék! A következő napnyugták után már eltűnik ez csalóka gondolat, mivel napról-napra egyre később kel a fogyó Hold, ezért a képzeletbeli hinta rúdja fokozatosan elhajlik, és mire az időkereke újhold napjának reggelére fordul (nov.10. 06 óra), a hinta két végén "üllő" égitest egymás mellé kerül, ám akkora a holdkorong elveszik a tűző napsugarakban.
Rövidesen egy órával korábban fog beállni a sötétség, mivel 10. 28-án ugyanennyivel vissza kell állítanunk az óramutatókat. A sok jó és rossz mellett, mindez azt eredményezi, hogy e hó 30-án, már kedvezőbb fényviszonyok mellett figyelhetünk meg egy szoros együttállást. Ezen a keddi estén, 19 óra 42-kor kel északkeleten a közel felére fogyott Hold és csaknem vele egy időben látóhatár fölé kerül, a 2,4 fokkal délebbre álló Mars bolygó (kinyújtott karral kb. két ujjhegynyi távolság). A jelenséget az éjszaka későbbi óráiban is megfigyelhetjük, ám mivel a Hold naponta kereken 13 fokkal keletebbre kerül, ezért hajnalra jelentősen eltávolodik égi társától. - Amikor egy félelmetesen szép együttállást csodálunk, mindig gondoljunk arra, hogy ezek csak látszólagos jelenségek, hiszen óriási távolságok választják el az égitesteket!

Romhányi Attila