A NAPRENDSZER HATÁRÁN DUNAFERR Hetilap 2005/23. szám A NASA (Amerikai Űrhajózási Hivatal) 2005. májusi bejelentése szerint, az általuk 28 éve indított (1977. szeptember) Voyager 1 űrszonda 14 milliárd kilométerre távolodva Napunktól lassan eléri a heliopauzát. Ez rövid hír nagyjelentőséggel bír, ugyanis ember alkotta szerkezet még soha nem érte el ezt a Naprendszer határának tekintett térrészt, amelyen várhatóan túljutó szonda végleg kikerül központi égitestünk, a Nap hatása alól és más égitestek erejétől vezérelve folytatja további útját. A heliopauzát, az emberi képzeletet felülmúló hatalmas gömbnek kell tekintenünk, amelynek határáig a Napból kiáramló ionizált atomi részecskék (napszél) szabadon áramolhatnak, egészen addig, amíg a csillagok közti teret kitöltő ritkás gázba, pontosabban az idegen világok csillagainak anyagi részecskéibe nem ütköznek. A Voyager 1 évek óta egyenletes - 17 kilométer/másodperc - sebességgel halad. Abban az esetben, ha a NASA a Voyager program folytatása mellett dönt, akkor számítások szerint a minden eddigi csúcsot megdöntő szondával 2020-ig tudják tartani a kapcsolatot. A jelenleg Naprendszer határának kezdetén járó szonda mintegy tíz év múlva, a földi hangrobbanáshoz hasonlóan fogja áttörni az egyre lassuló plazma hullámait. Itt már a napszél sebessége rohamosan csökken, (kb. 2,4 millió kilométer/óra) mert a kutatók véleménye szerint, a töltött részecskék ütközve a csillagközi plazmával jelentősen lefékeződnek. A dolog nagyszerűsége a ma is élő kapcsolatban rejlik, ugyanis a NASA tudósainak elméletét egyre inkább megerősíti, hogy a Voyager 1 a mágneses tér rohamos erősödését és a napszél sebességének csökkenését érzékeli. A heliopauza Naptól való pontos távolsága mindmáig ismeretlen, ám valószínűnek tartják, hogy a Naprendszer tényleges határán a napszél már nem jut tovább. Romhányi Attila