CSILLAGÁSZATI TÁVCSÖVEK KEZDŐKNEK I. rész DUNAFERR Hetilap 2004/33. szám Mára az amatőrcsillagászat terén is óriásit fejlődött a technika, mert amíg az ötvenes évek amatőrjei, így jómagam is újságpapírból csévélt tubusba ágyazott szemüveglencséken keresztül csodáltuk az égitesteket, addig a mai fiatalok 30-40 ezer forintért is hozzájuthatnak lencsés csillagászati távcsövekhez. Ilyen 70 milliméter átmérőjű és körülbelül 70 centiméter hosszú Hama, vagy Soligor típusú távcsöveket sokan vásároltak gyermekeiknek és a nagy izgalommal történt összeszerelés után, végre megcsodálhatták vele a Hold krátereit. Azonban hamarosan csökkent a lelkesedésük, mert a kis érintésre is megrezzenő, ingatag állványok élvezhetetlenné tették a távcsőben látott képet. Ehhez jön még az állítólagos 525 szeres nagyítás, ami nem más, mint üzleti fogás! A Hold részleteit 160 szoros nagyításig még csak láthatták, de az optikai elemeket 525 szeres állásba helyezve, a Hold részletek nélküli derengő maszattá változott. Távcsöveknél a miliméterben mért objektív átmérő fele a hasznos nagyítás, amit tovább fokozva csak a látott kép részleteinek méretei nőnek, de újabb alakzatok már nem bukkannak elő. A legapróbb részletek jobb megfigyelésére körülbelül ötszörösen túlléphetjük a hasznos nagyítást, de a fenti távcsövek esetében 150 szeres nagyítás felett, még a fényes bolygók képe is egyre sötétebbé válik. Mindebből az következik, hogy ezek a kis műszerek komolyabb amatőrmunkára nem alkalmasak. A remegő állványra szerelt „U” alakú kengyel, vízszintes és függőleges tengelyei körül mozgatható a távcső, (azimutális, magyarul horizontális tengelykereszt) nem alkalmas fotózásra. Azért még ne mondjunk le műszerünkről, ugyanis saját kezűleg is sokat javíthatunk hibáin. Először is rezgésmentes állványra van szükség, ami lehet egy favázas fényképezőgép állványa, vagy egy teodolit állvány. Mindezt az ügyesebb apukák is elkészíthetik, vagy a családi házban lakók, egy erre a célra leásott oszlop furatába illeszthetik a távcső függőleges tengelyét. A második legsúlyosabb hiba kijavítása kellő ügyességet igényel, de erről majd a következő számban írok. Romhányi Attila